Kedves Filmbarát, kedves látogató szimpatizáns! Aki szereti a fényt, márpedig sokan vagyunk ezzel így, az a filmeket is szereti. Amikor az ember összpontosítani tud arra, amit lát, azon nyomban egy film kerekedik ki a környezetünkből visszaverődő fénynek köszönhetően. És ha a teljes történek előttünk lepereg, kiegészülve a tudatalatti tudással, kész is a premissza, sőt a film apró részletei, jelenetei is ott kavarognak a fejünkben. Ha pedig becsukjuk a szemünket, láthatóvá is válik mindez. Amikor pedig elmondjuk valakinek a történetet, a szinopszist, a hatás, az információk, a másik által is megélt valóság tovább szövi a cselekményt!

A film ma is informál, ismeretet bővít, szórakoztat. A világ eddig volt, sőt az eztán lesz minden pillanata ott van a filmeken. Nem pusztán információgyűjtésről, feldolgozásról és közlésről van ma már szó, hanem az emberiség kérdéseinek a megválaszolásáról. A film az ember-ember kapcsolatban a megismerést, a rácsodálkozást, a megértést biztosítja. Amolyan összekötő híd. Mert ha ember és ember között ma nem lenne szakadék, akkor összekötő hídra sem lenne szükség.

A film megmutat olyan dolgokat, melyeknek eredetét, értelmét már rég keresi az emberiség. De nem minden film jut el azokhoz, akiknek szólnia kellene. Fórumok kellenek a kontaktusok lehetőségének a megteremtéséhez. A filmesek keresik ezeket a lehetőségeket, hogy megmutassák, kibontsák azt, amit látunk, de nem értünk, amire büszkék vagyunk, de nem ismerjük igazán, amit ismernünk kellene, hogy eligazodjunk a hétmilliárdos dzsungelben. Utaztatnak bennünket egyszerre időn és tereken keresztül. De mi az, ami vonzza a filmes alkotókat, hogy újra és újra semmilyen fáradtságot nem sajnálva, semmilyen áldozathozataltól meg nem riadva frame képről frame képre haladva összerakják másoknak az álmaikat. Úgy, ahogy ők látják. Jónak? Kinek így, kinek úgy. De aki véleményt mond, az legalább átgondol. Legalábbis reménykedem abban, hogy ez így igaz.

Közös fénynyelven faragják az üzenetmintákat megértésre, megtérésre, megnyugvásra. És a lelkes filmszerető igyekszik megérteni a fényjáték lényegét. Igyekszik megfogalmazni az alkotó képsoraiból a premisszát, mely fénnyel vésődik bele a tudatalattiba. És akár napokig formálja saját nyelvezetén azt, amit rögzített!

Csodálatosan sokszínű világ ez! Kár lenne egyetlen árnyalatát is kihagyni! Vannak vakító fénnyel írók és vannak pislákolva rajzolók, de a lényeg az, hogy 2015-ben is eljönnek Savariába, mi pedig tárt karokkal, és egy gyönyörű filmszínházzal várjuk őket és várjuk a filmbarátokat! Minden készen áll. Valaha függöny is volt, ma egyszerűen elsötétül a vetítőterem! Aki pedig nem hiszi, boldogtalan marad!

Lovass Tibor, a Szombathelyi Médiaközpont igazgatója